Bariatikus műtét elhízással és látens autoimmun cukorbetegséggel küzdő betegeknél (LADA)

A bariatrikus műtét súlycsökkenést vált ki és helyreállítja a glükóz anyagcserét elhízásban és 2-es típusú cukorbetegségben (T2D) szenvedő betegeknél (1). Autoimmun cukorbetegségben szenvedő betegeknél, amely végül β-sejtek elégtelenségét eredményezi, a bariatri műtét glikémiás hatása korlátozott (2). A látens autoimmun cukorbetegségben szenvedő felnőtt betegeknél (LADA) a β-sejtek működése lassabban csökken, és az inzulinkezelésre kisebb az igény, mint a klasszikus, fiatal kezdetű 1-es típusú cukorbetegségben (T1D) szenvedő betegeknél (3). Gyakran tévesen diagnosztizálják őket T2D-vel, és irreális elvárásaik lehetnek a bariatriás műtét utáni diabétesz remisszióval, ami további kockázatot jelent a posztoperatív diabéteszes ketoacidózis (DKA) kialakulására (4). A bariatrikus műtétek biztonságosságát és hatékonyságát elhízásban és LADA-ban szenvedő betegeknél nem jellemezték.

bariatikus

Retrospektíven elemeztük az elhízott betegek és az LADA kórházi műtétjeit, akiket az Egyesült Államokban a Clevelandi Klinika Egészségügyi Rendszerében bariatéri műtéten estek át. A LADA státuszt felnőttkori diabétesznek, GAD antitestek jelenlétének határozták meg. Összehasonlítottuk a műtét előtti és a műtét utáni BMI-t, a glikémiás kontrollt (HbA1c), a napi inzulinadagot, valamint a vérnyomás- és lipidprofilt párosított Student t-teszt alkalmazásával, P-értéke 0,05 szignifikánsnak tekinthető.

2006 októbere és 2018 márciusa között kilenc nőbeteg laparoszkópos bariatrikus műtéten esett át (öt Roux-en-Y gyomor bypass és négy hüvelyes gasztrektómia), és egy férfi beteg hüvelyes gasztrektómián esett át. A medián életkor a műtét idején 52 év volt (40–66 tartomány), a cukorbetegség medián időtartama 12 év (4–31 tartomány). Mind a 10 betegnél megemelkedett a GAD antitest, és csak 2 betegnél volt kimutatható C-peptid a műtét idején.

A műtét előtt a medián BMI 38,6 kg/m 2 (34,8–53,7 tartomány), az átlagos ± SD HbA1c 9,4 ± 1,7% (79 ± 18,6 mmol/mol), az átlagos inzulinfogyasztás 0,84 ± 0,50 NE/kg/nap . Az 1. ábra a BMI, a HbA1c és a napi inzulinigény alakulását mutatja a műtét előtt és után. Egy évvel a műtét után a BMI átlag ± SD 30,3 ± 3,8 kg/m 2 -re csökkent (P = 0,004), a napi inzulin pedig 0,52 ± 0,27 NE/kg-ra (P = 0,019) csökkent, de a HbA1c nem változott szignifikánsan (8,6 ± 1,2) % [70 ± 14 mmol/mol], P = 0,24). Az utolsó követés során (medián 62 hónap, 8–138 tartomány) a súlyvesztés továbbra is fennmaradt (BMI 33,1 ± 6,6 kg/m 2, P = 0,01), és a HbA1c változatlan maradt az alapszinthez képest (9,0 ± 1,5% [75 ± 16,4 mmol/mol], P = 0,48). Valamennyi beteg HbA1c-értéke> 7% volt az utolsó követés során. Nem voltak szignifikáns változások az LDL-ben (10 ± 45 mg/dl), a HDL-ben (6 ± 12 mg/dl), a trigliceridekben (-13 ± 72 mg/dl), a szisztolés vérnyomásban (2 ± 31 mmHg) vagy a diasztolés vérben nyomás (–6 ± 20 Hgmm) műtét után. Két, már fennálló albuminuriában szenvedő beteg regressziót mutatott a műtét után: a vizelet albumin-kreatinin aránya 329-ről 66 mg/g-ra és 183-ról 27 mg/g-ra csökkent. Négy betegnél alakult ki DKA (posztoperatív napon [POD] 0, 8, 9 és 16). Egy betegnél mélyvénás trombózist diagnosztizáltak a POD 9-nél, egy betegnél pedig anasztomotikus fekélyt diagnosztizáltak a POD 30-on.