Hosszú távú eredmények és az epeutak súlyos sérüléseinek kimenetelét befolyásoló kockázati tényezők
Hovatartozás
- 1 Általános, zsigeri és transzplantációs sebészeti osztály, Németország.
Szerzői
Hovatartozás
- 1 Általános, zsigeri és transzplantációs sebészeti osztály, Németország.
Visszahúzás
Absztrakt
Háttér: Az epeutak súlyos sérülései általában operatív javításra szorulnak, és kihívást jelentenek azoknak a sebészeknek is, akik a máj- és epebetegségre szakosodtak. A vizsgálat célja a kolecisztektómia után súlyos szövődményekkel küzdő betegek kezelésének, valamint rövid és hosszú távú eredményeinek értékelése volt.
Mód: Az adatokat 54 olyan betegnél elemezték, akiket 1990. január és 2002. január között a kolecisztektómia után súlyos epevezeték-sérüléseken műtöttek. Egy- és többváltozós elemzéseket végeztek az epeúti szövődmények kialakulásának kockázati tényezőinek azonosítására.
Eredmények: Teljes nyomonkövetési adatok mind az 54 betegről rendelkezésre álltak (medián időtartam 61,9 (tartomány: 2,6-154,3) hónap). Mindegyiken Roux-en-Y hepaticojejunostomiát végeztek. Három beteg (6%) halt meg az epeutak szövődményeiben a követés során. Tíz betegnél (19%) hosszú távú epeúti szövődmények fordultak elő. Kilenc betegnél alakult ki epe szűkület, közülük ötnél másodlagos epe cirrhosis alakult ki. 54 betegből 50-en (93 százalék) értek el sikeres hosszú távú eredményt, beleértve azokat is, akiknek későbbi eljárásokra volt szükségük. Az epe rekonstrukciója peritonitis jelenlétében (P = 0,002), kombinált ér- és epevezeték-sérülések (P = 0,029), valamint az epe-bifurkáció szintjén vagy azon felüli sérülés (P = 0,012) szignifikáns független előrejelzője volt a rossz eredménynek.
Következtetés: Az epevezeték sérüléseinek kolecisztektómia utáni sikeres kijavítása speciális máj-epekezelő egységekben érhető el.