Melyik a testtömeg-index legjobb levágása az elhízás megállapításához a reumás nőknél
Hovatartozások
- 1 Serviço de Reumatologia, Clinic das Clínicas, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil. Elektronikus cím: [email protected].
- 2 Serviço de Reumatologia, Hospital das Clínicas, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil.
- 3 Faculdade de Tecnologia em Radiologia, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil.
- 4 Departamento de Clínica Médica, Faculdade de Medicina, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil.
- 5 Serviço de Reumatologia, Hospital das Clínicas, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil; Departamento do Aparelho Locomotor, Faculdade de Medicina, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil.
Szerzői
Hovatartozások
- 1 Serviço de Reumatologia, Clinic das Clínicas, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil. Elektronikus cím: [email protected].
- 2 Serviço de Reumatologia, Hospital das Clínicas, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil.
- 3 Faculdade de Tecnologia em Radiologia, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil.
- 4 Departamento de Clínica Médica, Faculdade de Medicina, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil.
- 5 Serviço de Reumatologia, Hospital das Clínicas, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil; Departamento do Aparelho Locomotor, Faculdade de Medicina, Universidade Federal de Minas Gerais (UFMG), Belo Horizonte, MG, Brasil.
Absztrakt
Bevezetés: Az általános populáció elhízásának diagnosztizálására alkalmazott standard antropometriai intézkedések nem feltétlenül azonosak a rheumatoid arthritisben szenvedő betegeknél.

Célkitűzés: A testtömeg-index (BMI) és a derékbőség (WC) határértékeinek meghatározása az elhízás kimutatására rheumatoid arthritisben (RA) szenvedő nőknél, összehasonlítva ezeket a szokásos antropometriai intézkedéseket egy kettős energiájú röntgenabszorpciós (DXA) alapú elhízási kritériummal.
Betegek és módszer: Az RA diagnózisának több mint hat hónapos diagnózisával rendelkező felnőtt nőbetegeket klinikai értékelésnek vetették alá, antropometriai mérésekkel és testösszetételsel DXA-val.
Eredmények: Nyolcvenkét beteget vontak be közéjük, átlagéletkoruk 55 ± 10,7 év. Az elhízás diagnózisa a mintában kb. 31,7% volt BMI, 86,6% WC és 59,8% DXA alapján. A DXA-t arany standardnak tekintve, az antropometriai méréseknél cut-off pontokat határoztak meg a testzsír százalékos DXA-becsléseinek jobb megközelítése érdekében: a BMI-érték ≥ 25kg/m 2 volt a legjobb az elhízás meghatározására RA-ban szenvedő női betegeknél, 80% -os érzékenység mellett 60% -os specifitás. A WC esetében 80% -os érzékenységgel és 35% -os specificitással az elhízás kimutatására a legjobb érték 86 cm volt.
Következtetés: A betegek nagy százaléka elhízott. Az elhízáshoz használt hagyományos határértékek nem voltak megfelelőek a mintánkhoz. Ennek a megállapított RA populációnak a 25 kg/m 2 BMI-határérték és 86 cm-es WC-határérték volt a legalkalmasabb az elhízás kimutatására.
Kulcsszavak: Artrite reumatoide; Test felépítés; Testtömeg-index; Csontdenzitometria; Composição tizedes; Densitometria óssea; Obesidade; Elhízottság; Rheumatoid arthritis; Índice de massa tizedes.