Pikkelysömör és újdonsült cukorbetegség kezelése
Egy dán országos kohorsz tanulmány
- Usman Khalid, MD 1⇑,
- Peter Riis Hansen, orvos, PHD, DMSC 1,
- Gunnar Hilmar Gislason, MD, PHD 1,
- Jesper Lindhardsen, orvos, PHD 1,
- Søren Lund Kristensen, MD,
- Signe Abitz Winther, MB 1,
- Lone Skov, MD, PHS, DMSC 2,
- Christian Torp-Pedersen, MD, DMSC 1, 3 és
- Ole Ahlehoff, MD, PHD 1, 4
- 1 Kardiológiai Osztály, Koppenhágai Egyetemi Kórház Gentofte, Hellerup, Dánia
- 2 Bőrgyógyászati Osztály, Koppenhágai Egyetemi Kórház Gentofte, Hellerup, Dánia
- 3 Egészségtudományi Kar, Koppenhágai Egyetem, Koppenhága, Dánia
- 4 Koppenhágai Kórház, Koppenhágai Egyetemi Kórház Roskilde, Roskilde, Dánia.
- Levelező szerző: Usman Khalid, usman.khalidregionh.dk .
Absztrakt
CÉLKITŰZÉS A pikkelysömör a kardiovaszkuláris események fokozott kockázatával és a kardiovaszkuláris kockázati tényezők fokozott prevalenciájával jár. A cukorbetegség (DM) jelentősen hozzájárul a kardiovaszkuláris morbiditáshoz és mortalitáshoz, amely pikkelysömörrel társulhat, de ellentmondásos eredményeket mutattak be, és országos adatokat nem közöltek az újonnan kialakuló DM kockázatáról a pikkelysömörben szenvedő betegeknél.

KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK A tanulmány 1997. január 1-jén ≥10 éves dán népességet tartalmazott, akit az új betegség kezdetéig, haláláig vagy 2009. december 31-ig követtek. A társbetegségre, az egyidejűleg alkalmazott gyógyszerekre és a társadalmi-gazdasági helyzetre vonatkozó információk egyéni szinten kapcsolódtak. Az elsődleges vizsgálat végpontja a farmakoterápiát igénylő DM volt. Kiszámoltuk és kiigazítottuk az 1000 megfigyelési évre eső DM események kialakulásának gyakoriságát. Az incidencia arányát (IRR) Poisson regresszióval becsültük.
EREDMÉNYEK Összesen 4 614 807 alany volt alkalmas elemzésre, maximális követési idő 13 év volt. A vizsgálati időszakban 52 613 pszoriázisos beteget azonosítottak, köztük 6784 súlyos pszoriázisos beteget. Az újonnan kialakuló DM általános előfordulási aránya 3,67 (CI 3,65–3,69), 6,93 (6,63–7,25) és 9,65 (8,68–10,73) volt a referenciapopulációnál, az enyhe pikkelysömör és a súlyos pikkelysömör. A referenciapopulációval összehasonlítva az újonnan kialakuló DM IRR-je minden pikkelysömörben szenvedő betegnél nőtt, azaz az IRR 1,49 (CI 1,43–1,56) és 2,13 (1,91–2,37) az enyhe és súlyos pikkelysömörben szenvedőknél.
KÖVETKEZTETÉSEK Ebben az országos kohorszban a pikkelysömör az újonnan kialakuló DM megnövekedett előfordulási arányával társult. Az összefüggés továbbra is statisztikailag szignifikáns maradt a zavaró tényezők kiigazítása után.
A pikkelysömör egy többtényezős krónikus gyulladásos rendellenesség, amely a világ népességének 1-3% -át érinti (1). Tanulmányok kimutatták, hogy a pikkelysömör szív- és érrendszeri rendellenességekkel társul, valószínűleg részben a közös gyulladásos utak miatt (2). Hasonlóképpen, a diabetes mellitus (DM) világszerte súlyos és növekvő közegészségügyi probléma, súlyos szövődményekkel, beleértve a megnövekedett kardiovaszkuláris morbiditást és mortalitást (3,4). Bár korábbi tanulmányok vizsgálták a pikkelysömör és a csökkent glükóz tolerancia és a DM kockázata közötti összefüggést, ellentmondásos eredményekről számoltak be, korlátozott adatok állnak rendelkezésre a pikkelysömör súlyosságának a DM kockázatára gyakorolt hatásáról, és országos adatokat nem közöltek (5–15 ). Ezért a jelenlegi vizsgálattal az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk a pikkelysömör és az újonnan kialakuló DM közötti összefüggést, ideértve a pikkelysömör súlyosságának hatását is, országos keretek között.
KUTATÁSI TERVEZÉS ÉS MÓDSZEREK
Adatforrások és a tanulmányi populáció
A teljes 10 éves vagy annál idősebb dán népességet 1997. január 1-jétől (a vizsgálat alapja) 2009. december 31-ig, kivándorlást, újonnan bekövetkezett DM-t vagy halált követték. A pikkelysömörben szenvedő betegeket a helyi D-vitamin származékok kiadása alapján azonosították, vagyis az első vonalbeli kezelést kizárólag a pikkelysömörben alkalmazták, és vény nélkül nem kapható. A betegeket súlyos pszoriázisosnak minősítették a harmadik kórházi kezelés vagy a járóbeteg-konzultáció idején a pikkelysömör (ICD-10 L40) vagy a pikkelysömör arthritis (M070 – M073) miatt. Ezt az azonosítási és pikkelysömör súlyossági osztályozási módszert korábban validálták (19,20). Azoknál a betegeknél, akiknél korábban volt pikkelysömör és/vagy DM (a glükózcsökkentő gyógyszerek előzetes alkalmazásával, lásd alább), kizárták az alapból, hogy pontosabban megvizsgálják a veszélyeztetett időt és a betegség kialakulásának időrendjét.
Farmakoterápia
A gyógyszereket a nemzetközi vényköteles nyilvántartásban regisztrálják a nemzetközi anatómiai terápiás kémiai (ATC) osztályozási rendszer szerint. A pikkelysömörben szenvedő betegeket a helyi D-vitamin származékok (ATC D05AX) állítólagos receptje alapján azonosították. Alapvető kezelés antidepresszív gyógyszerekkel (N06A), nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel (NSAID-ok; M01A), thrombocyta-gátlókkal (B01AC), koleszterinszint-csökkentő gyógyszerekkel (C10A), szisztémás glükokortikoidokkal (H02AB), β-blokkolókkal (C07), tiazidokkal (C03AA) ), Az ACE-gátlókat/angiotenzin 2 receptor blokkolókat (ARB) (C09), a K-vitamin antagonistákat (B01AA), a hurok diuretikumokat (C03C) és a spironolaktont (C03D) a vizsgálat felvételének dátumát megelőzően kiadott receptek határozták meg.
Eredmény
Az elsődleges végpont a gyógyszeres terápiára szoruló DM kialakulása volt, amelyet a glükózcsökkentő gyógyszerek (A10) megkezdése határoz meg, amelyet a gyógyszertárak által igényelt receptek alapján azonosítottak, amint azt korábban tették (19, 21, 22). A glükózszint-csökkentő gyógyszerek Dániában nem kaphatók vény nélkül. Ezenkívül megvizsgálták a minden okból eredő halálozás és a kardiovaszkuláris mortalitás (I0-I99) előfordulási arányát.
Statisztikai analízis
A kiindulási jellemzőket átlagként, standard eltérésekkel vagy gyakorisággal és százalékokkal összegeztük. Az előfordulási arányokat újonnan kialakuló DM esetekként vettük össze 1000 betegévenként. Becsültük az incidencia arányt (IRR) az egyes tanulmányi végpontokhoz Poisson regressziós modellekkel, korrigálva a zavaró tényezőkre, beleértve az életkorot, a nemet, a naptári évet, az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket, a komorbiditást és a társadalmi-gazdasági állapotot. A cox regressziót rutinszerűen alkalmazzák a cenzúrázott adatok epidemiológiai kohorsz vizsgálatában, de kevésbé hatékony, ha nagy adathalmazokat elemeznek. Ezért a korábban elvégzett Poisson regressziós elemzéseket használtuk (23).
A pikkelysömör időfüggő változóként szerepelt. Az életkor és a naptári év is időfüggő változóként szerepelt. A komorbiditást és az egyidejűleg alkalmazott gyógyszereket fix változóként vettük figyelembe a kiindulási értéknél.
Szenzitivitás-elemzést végeztek annak megállapítására, hogy a megfigyelési torzítás potenciális kockázata befolyásolja-e elsődleges eredményeinket, azáltal, hogy kizártunk minden olyan személyt, akinek kórházi kórházi kórelőzménye és vényköteles igénye volt. A pszoriázisos ízületi gyulladásban szenvedő betegek nagyobb valószínűséggel részesülnek glükokortikoid-kezelésben; ezért a glükokortikoidok DM kockázatára gyakorolt lehetséges hatásainak enyhítése érdekében érzékenységi elemzésben kizártuk a pszoriázisos ízületi gyulladásban szenvedő betegeket.
A pikkelysömör diagnosztizálására vonatkozó vizsgálati kritériumainkhoz kapcsolódó megnövekedett egészségügyi fogyasztás által okozott elfogultság hatásának kezelésére elemzéseket is végeztünk a pikkelysömör felvételi kritériumainak megváltozott kritériumaival. A megváltozott kritériumoknak megfelelően a pikkelysömörben szenvedő betegeket az első D-vitamin vényköteles kérelmük alapján azonosították és súlyos diagnózisúnak minősítették az első fekvő- vagy járóbeteg-kórházi kezelésük idején ezzel a diagnózissal, vagyis a pikkelysömör meghatározása lényegesen kevésbé konzervatív és kevésbé kapcsolódik az ismétlődő orvos- és kórházlátogatásokhoz, mint az elsődleges elemzések során.
A vizsgálati populáció kiválasztásának folyamatábra. (Ennek az ábrának kiváló minőségű színes ábrázolása érhető el az online kiadásban.)